Nyomor es hatartalan gazdagsag, kozte csak egy fal

Nem is mertem visszaolvasni ezt a több körben összetákolt maszlagot, mert javítani, szerkeszteni nincs energiám. Fogyassza így akinek bírja a gyomra, legközelebb talán összeszedettebb leszek.

Nem tudom ez hogy lehetseges, de talan en magam vetettem fel, hogy a hajnali vonattal menjunk Jaipurbol Agraba. A vonaton szokas szerint teat, ujsagot, etelt is kaptunk, holott ez nem halokocsi volt. A reggelit azert nem sorolnam egyertelmuen a pozitivumok koze, de legalabb volt.
Ezuttal nem foglaltunk elore szalast gondoltuk hatha olcsobb ha rabizzuk magunkat a tuktukosra. Kezdodott minden a menetrendszerinti alkudozassal, amelynek soran megprobaljuk betippelni a helyi turistaszorzot. Ez esetben 200-rol indultunk es 50-ben egyeztunk meg. Kesobb ugyanezt a tavot megtettuk 40-ert is, de nem tudom az mar az alja-e. (Egy rupia kb 4 Ft)
A szalasert alkudozni is erdekes dolog, mert a legolcsobb szobabol lehet egesz sokat alkudni, de az egyel dragabbol mar nem, mert akkor mar tudjak, hogy van ra penzed. Vegul nem tudom hogyan, de sikerult lealkudni a legdragabb szobat a kozepes arra (850 -> 650), de az esti cseh beszelgetopartnereink pl. 900-at fizettek ugyanezert szoval lehet hogy pofara is megy. Ezert az arert melegviz wifi es egy db hasznalhatatlan helyen levo konnektor jar, de a tetoteraszrol ralatni a Taj Mahalra, aminek a kapuja mintegy 300m-re van. (A wifi meseszeru volt, hol volt, hol nem volt. Amikor volt, akkor sem feltetlenul jart hozza internet is, amikor megis, akkor is lassu. Ez egyebkent elegge altalanos eddig, skype-ra mar nem nagyon alkalmas.)

Mire idaig eljutottunk mar elmult del es meg csak a vonatos reggeli volt bennunk ugyhogy elindultunk ebedet keresni. En magam sem hiszem el milyen helyeken keszitenek es fogyasztanak itt kajat, leirni meg vegkepp nem tudom. Legyen eleg annyi, hogy aki valaha reklamalt a cirmos-wc miatt, az gondoja ujra. Az ezzel kapcsolatos eloiteleteinket mostanra mar levetkoztuk, baratsagos hazigazdakra es remek etelre leltunk egy aranyos kis koszfeszekben. Ezuttal nem felejtettem el a szakacsot es a konyhat is lefotozni.
Az ebédet az emeleten fogyasztottuk el, így volt lehetőségünk szemlélni az alattunk lüktető életet. Az utcák (amik inkább sikátorok) koszosak és büdösek. Nem kis mértékben azért, mert szemetes mint olyan nem létezik, a szemetet ott dobod el ahol éppen eszedbe jut. Próbálom a gondolataimat szavakba önteni, de nem állok vele valami jól. A kosz, a bűz és a szegénység valami egészen megfoghatatlan szintje jellemzi az egész országot. Ez a felismerés nem itt ebéd közben jött, viszont itt tűnt fel a kontraszt, hisz mindeközben rá lehetett látni a Taj Mahalra.

A megbeszelt idopontra visszajott a tuktukunk hogy elvigyen vegre turistaskodni. Megneztunk egy kis small Taj Mahal neven futo helyet majd a folyo tuloldalarol az igazi Taj Mahal latvanyat elveztuk a naplementeben. Sajnos a dolog nem olyan festoi mint lehetne, mert a hatalmas szmog sokat ront mind a latasi, mind a fenyviszonyokon.

A varosba visszaerve valami alkoholhoz akartunk jutni mert mar fogytan volt a fertotlenitesre tartott keszlet. Ket boltnal is voltunk, mindket helyen at akartak verni az arakkal, a masodikon vegul beadtuk a derekunk mert a szukseg nagy ur. Mellesleg az elso helyrol azert jottunk el, mert a helyiek kozotti heves szovaltas verekedesse kezdett fajulni es az nem szerepelt a napi terveinkben. Kulon jo volt hogy a nagy ijedtsegre es faradtsagra hivatkozva viszonylag konnyen le tudtuk mondani a vezetett tura utolso pontjat, ami altalaban abbol all, hogy elvisznek egy "nagyon jo" boltba, ahol azt mondjak, hogy csak vendegul akarnak latni mert nekik fontos a jo karma de ha mar ott vagy nezd a szep portekejukat. Miutan mindent udvariasan vegigneztel nagyon megsertodnek ha megkoszonod a sziveslatast meg a teat es vasarlas nelkul tavozol. Ezt is csak ugy lehet ha megigered, hogy masnap visszajossz. A jaipuri taxisok meg mindig hivogatnak, hogy vegul voltunk-e mar vasarolni ott ahova vitt es ha nem, mikor megyunk vissza. Nyilvan szeretnek tudni mehetnek-e mar a jutalekukert.

Hazafelé sétálva ettünk (tali 40 rupiáért fejenként), ittunk (chai-t azaz teát két helyen is) és egy boltba is benéztünk, ahol nem kellett vásárolnunk. Ez mind kellemes élmény volt.
A szálláson kiültünk a tetőteraszra ahol végre megtört a jég: találkoztunk és beszélgettünk más turistákkal. Üdítő változatosság volt. Az információcserének ezúttal a kevésbé hasznos végén voltunk, de a beszélgetés így is jól esett.

Márktól lestem el, hogy a blogban is le lehet adni "a következő rész tartalmából" című részt, hát íme. A következő napon kiderítjük hogy lehet belógni a katonákkal őrzött Taj Mahalba a hosszú sor kihagyásával és hogy egyáltalán megéri-e, új lehetőséget találunk a meggazdagodásra és kipróbáljuk érdemes-e helyi buszjárattal utazni vidékre...